Nagy Szfinx

Egyiptom korkép

Információk

Leírás

A Nagy Szfinx az emberiség egyik legnagyobb és legrégebbi szobra, minden későbbi emberfejű – oroszlántestű lényt formázó mű prototípusa. Kr. e. XXVI. században készült, azaz hozzávetőleg egyidős az Óbirodalom IV. dinasztiájának piramisaival. A szobor készíttetője máig vitatott. Mivel Khephrén völgytemploma mellett áll, így korábban egyértelműen az ő személye mellé rendelték, a Khephrén-komplexum részének tekintették. Napjainkban egyre többen állítják, hogy a szobor Kheopszt mintázza, az ő uralkodása idején készült, Khephrén csak felhasználta később saját céljaira. A szobrot története során többször betemette a homok már az ókorban is. Kr. e. XIV. században IV. Thotmesz ásatta ki, és építtette a két mancs között ma is meglévő nyitott kápolnát. A XXVI. dinasztia idején újból megtisztították, majd Kr. u. III. században, S. Severus alatt megismételték a műveletet. A középkorban legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból: a mameluk tüzérek céltáblaként használták gyakorlataikon, egy XIV. századi sejk mély barázdákat vésetett rá, mivel a Korán tiltja az emberábrázolást. Napóleon hadjárata idején is csak a fej látszott ki a homokból. Az újkorban 1818-ban ásták ki először, 1886-ban újra kellett kezdeni, 1925-26-ban Baraize francia építész irányításával már biztosították a homokhordalék ellen. Azóta teljes méretében látható. Ennek azonban az az ára, hogy a sivatagi szél erősen koptatja.