Ékszerek

Már az Óbirodalom idején divat volt a fülek átfúratása. A nők körében általánosan elterjedt kiegészítő a fülbevaló, a férfiak viseletére kevésbé jellemző.

A karkötő felkaron viselése a felső réteg privilégiuma volt, egyébként mindkét nem viseletében általános.

A legjellegzetesebb ókori egyiptomi kiegészítő a nagyméretű ékszergallér, az uszekh. Ez  a nyakék mindkét nem viselete. Bőrből, fémből, textilből, gyöngyből egyaránt készítették. A dekoratív gallér nem csak díszítette a meztelen felsőtestet, hanem védte is az erős napsugárzástól. Az ékszer jellegzetessége, hogy a különböző méretű, mintájú gyöngysorokat mindkét végén díszes csat fogja össze.

Az ókori Egyiptomban az aranyat a Napisten, Amon-Ré attributumának tartották. Az arany a tisztaság és a fény megtestesülése. Alkalmas az energiák vezetésére és tárolására, a spirituális felemelkedéshez nélkülözhetetlen energia hordozója. Az arany, mint isteni fény biztosítja az örök életet. Az ezüstöt az arany egyik megjelenési formájának tekintették.
Az aranyművesség a nagyobb városokban és a templomokban virágzott. A sokféle technikával megmunkált, majd díszített fémből  csodálatos  színharmoniájú remekművek születtek. Az
ékszerkészítést az erősen stilizáló irány jellemzi. Motívumait, témáit a vallásból, a mitológiából, valamint a növény- és állatvilágból meríti. Ékszert férfiak és nők egyaránt viseltek. Az istenek szobrait is ékszerekkel ékesítették áldozati szertartáskor.
A szegényebb rétegbe tartozók között is általánosan elterjedt, legfeljebb olcsóbb alapanyagból, kevésbé míves kivitelűt hordtak.

Fajanszból készítettek sokféle gyűrűt, aranyat ritkábban használtak. Egyszerű mintával
díszítették vagy szent szövegeket, véstek bele, de nagyon elterjedt volt a szkarabeusz
motívum alkalmazása.

Az amulettteket szegények, gazdagok egyaránt viselték. A bűvös erejű tárgy minden bajtól,
ártó szándéktól megóvta viselőjét, amennyiben a megfelelő drágakőből, és megfelelő szertartással készítették el.